Ugrás a tartalomhoz

Peking

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Peking
A Mennyei béke tere
A Mennyei béke tere
Közigazgatás
Ország Kína
TartományKína
PolgármesterYin Yong
Irányítószám100000
Körzethívószám10
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség21 893 095 fő (2020)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság43 m
Terület16 410,54 km²
IdőzónaUTC+8
Térkép
é. sz. 39° 54′ 15″, k. h. 116° 24′ 27″39.904030°N 116.407526°EKoordináták: é. sz. 39° 54′ 15″, k. h. 116° 24′ 27″39.904030°N 116.407526°E
Térkép
Peking weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Peking témájú médiaállományokat.
Peking közigazgatási területe dombozati térképen
A Csoukoutieni régészeti kiállítóhely bejárata
A különböző korok térségbeli településeinek egymást átfedő ábrázolása
A császárkori Peking térképvázlata
A Tiltott Város, a Ming- és a Csing-dinasztia császárainak lakóhelye
A régi nyári palota angol–francia kifosztása a második ópiumháború során
Külföldi koalíciós erők Pekingben a bokszerlázadás során

Peking (北京; pinjin: Běijīng; IPA: [pei˨˩˦ tɕɪŋ˥˥]; kiejtéseⓘ) a Kínai Népköztársaság fővárosa, négy tartományi jogú városának egyike, Kína négy ősi fővárosának egyike. Északról, nyugatról, délről és kis részben keletről Hopej tartomány határolja, míg délkeletről Tiencsin tartománnyal szomszédos. Népességét tekintve Sanghaj után a második legnagyobb kínai város.

Kína fővárosa a kilencvenes évek óta globális jelentőségű világváros, vezető nemzetközi politikai, diplomáciai, kulturális, pénzügyi, gazdasági, oktatási, tudományos-technikai, turisztikai központ. Itt van Kína legtöbb állami nagyvállalatának és a világ négy legnagyobb bankjának a központja.[2] Ebben a városban van a legtöbb Fortune Global 500(wd) vállalat székhelye a világon.

Peking kiemelkedő közlekedési központ is, országos főútvonalak, autópályák és nagy sebességű vasutak csomópontja. A pekingi repülőtér a COVID előtt egy évtizeden át Ázsia legnagyobb forgalmú repülőtere volt.[3] 2020-ban a pekingi metró volt negyedik legnagyobb forgalmú és a második leghosszabb metró a világon.[4] A város rendezte a 2008. évi nyári olimpiai játékokat és a a 2022. évi téli olimpiai játékokat, és ezzel az első város lett, ahol nyári és téli olimpiát egyaránt rendeztek.

Peking, mint tartomány teljes közigazgatási területe 16 411 km², lakossága a 2020-as népszámlálási adatok szerint 21 893 095 fő. A terület nagy része vidékies jellegű, de azon belül Peking központja mellett számos más városi település is található.[5] A teljes népességből 11,8 millió regisztrált állandó lakos, 7,7 millió pedig ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.[6] Peking városában magában körülbelül 7,7 millió ember él.

Pekingben számos kulturális, turisztikai nevezetesség található, így a Mennyei béke tere, ami 1987 óta az UNESCO Világörökség része, a Tiltott Város, az Ég temploma, a Nyári Palota, valamint néhány megőrzött régi városnegyed a hagyományos hutung utcákkal.

Peking egyben a Peking–Tiencsin–Hopej gazdasági agglomeráció, az úgynevezett Csing–Csin–Csi klaszter(wd) egyik fő központja.[7] Ez a fejlődő északi konurbáció a vetélytársa a déli Gyöngy-folyó deltája körüli agglomerációnak, valamint a keleti, a Jangce deltája(wd) körül kialakult városintegrációnak. Az északi agglomeráció lakossága 2020-ban 110 millió fő körül volt.

Neve

[szerkesztés]

A Pejcsing (北京) szó szerinti fordításban azt jelenti: „északi (北) főváros (京)”. Hasonló nevű városok közé tartozik a kínai Nanjing (南京), jelentése „déli főváros”; a japán Tokió (東京), és a vietnámi Tonkin (東京; ma Hanoi), mindkettő jelentése „keleti főváros”; valamint a szintén japán Kiotó (京都) és a dél-koreai Kjongszong (京城; ma Szöul), jelentésük egyszerűen „főváros”.

A város Európában ismert névalakját (Peking) francia misszionáriusok honosították meg 400 évvel ezelőtt. Ez a korabeli kiejtést tükrözi – az akkor k-ként ejtett hang mára a cs felé tolódott el.

A városnak korábban több neve is volt. 1928 [8] és 1949 között Pejpingnek (北平, Běipíng) nevezték, ami szó szerint „Északi Békét” jelent (magyar kiadványokban ez Pejping alakban honosodott meg). A név változását a „fővárost” jelentő elem (京) elhagyásával érték el – ez jelezte, hogy a Kuomintang kormány saját fővárosát Nancsingban rendezte be, Peking nem volt már Kína fővárosa, és hogy a Pekingben székelő, hadurak által vezetett kormány illegitimmé vált.

A Kínai Kommunista Párt 1949-ben visszaállította a Peking elnevezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy a város újra Kína fővárosa lett. A tajvani Kínai Köztársaság kormánya hivatalosan soha nem ismerte el a névváltozást. Az 1950-es és 1960-as években gyakran utaltak Pejpingként a városra, ezzel is tiltakozva a Kínai Népköztársaság ellen. Mára Tajvanon is átvették a főváros régi-új elnevezését.

Még több, nem hivatalos neve is van a fővárosnak: ilyen a Jencsing (燕京, Yānjīng), amely a Csou-dinasztia idejében létező ősi Jen államra utal. Az elnevezés megjelenik helyi Jencsing Sörfőzde nevében, de a korábban Pekingben működő Jencsing Egyetemében is.

A régen nemzetközileg használt Peking névalakot őrizte meg a repülőtér IATA kódja: PEK, és a Pekingi Egyetem hivatalos angol neve: Peking University.[9][10]

Az egyetlen kínai írásjelből álló rövidítése a város nevének 京 (főváros), ez jelenik meg a gépkocsik rendszámaiban. A hivatalos latin betűs rövidítése a város nevének "BJ".[11]

Történelem

[szerkesztés]

Őstörténet

[szerkesztés]
Bővebben: Kína őstörténete

A város mai közigazgatási területén, a központtól mintegy 50 kilométerre délnyugatra terül el Csoukoutien,(wd) amelynek barlangjaiban 1923-ban megtalálták a pekingi ember(wd) (Homo erectus pekinensis, korábban Sinanthropus pekinensis; kínaiul Bĕijīng yuánrén 北京猿人) maradványait, amelyek mintegy 400 000 évvel ezelőttre datálhatók.

Ugyanezeket a barlangokat használta mintegy 25 000 évvel ezelőtt, az őskőkorszakban a Homo sapiens is. Csontmaradványaik mellett sok olduvai típusú kőeszközt és csonteszközöket is találtak.[12] A lelőhelyet 1987-ben felvették az UNESCO világörökség-listájára.

A város körül, sőt a modern belváros nevezetes bevásárlóutcája, a Vangfucsing(wd) környékén is tártak fel újkőkorszaki településeket.

Ókor

[szerkesztés]

A legendák szerint az államalapító Sárga Császár ezen vidéken vívott egy döntő csatát, majd utódai itt hozták létre fővárosukat.[13] Csi állam székhelye, Csicseng, röviden Csi, az első fallal övezett város a területen, i. e. 1045-ben épült. A mai pekingi önkormányzat ettől számítja a város történetét.

A történelmi Csicseng vagy röviden Csi város a mai Peking délnyugati részén feküdt. Ezt a várost később a Hadakozó fejedelemségek korának egyik állama, a Jen állam (燕) meghódította és a fővárosává tette.[13][14]

Császárkor

[szerkesztés]

A Kínát egyesítő első császár, Csin Si Huang-ti az i. e. 3. században a Peking mai területén fekvő Csi várost a birodalom 36 adminisztratív körzete közül az egyik központjának jelölte ki. A következő tíz évszázadon keresztül Csi fontos kereskedelmi és katonai központ,[15] és egyben a hatalmi harcok fontos célpontja maradt.[13] A Három királyság korában Cao Cao hadvezér kezére került. A Csin-dinasztia (266–420) idején körzeti központi jellegét is elvesztette egy időre.

A következő századokban két császár hagyta hátra nyomait a város történelmében. A feljegyzések szerint a Szuj-dinasztia császára, Szuj Jang-ti itt gyűjtötte össze hadait és hadi készleteit a Korea ellen vezetett (kudarcos) hadjárataihoz. A Tang-dinasztia császára, Tang Taj-cung is kiképzőközpontként használta a várost, de templomot is építtetett itt 645-ben a harcokban elesett katonák emlékére. Ezen a helyen ma is áll Fajüan tempom(wd)[13]

Az északi nomád törzsek Kína elleni támadásaik során elsőként mindig a mai Peking vidékét hódították meg. A kitajok alapította Liao-dinasztia(wd) (916–1125) 936-ban ide helyezte déli fővárosát, Nancsing („déli főváros”), másképpen Jencsing volt a neve.[16] Nagy építkezésekkel katonai támaszponttá alakították várost, ahonnan további hódításaikra indultak dél felé.[13]

A 12. század elején a dzsürcsik(wd) megdöntötték a Liao-dinasztia hatalmát és létrehozták a Csin-dinasztia (1115–1234) birodalmát. 1153-ban ide helyezték fővárosukat Csungtu (中都, „központi főváros”) néven, kihívásképpen a délre menekült kínai etnikumú uralkodóház, a Déli Szung-dinasztia (1127-1279) fővárosával, a mai Hangcsouval szemben.[13]

Mind a kitajok, mind a dzsürcsik fővárosa a mai Peking délnyugati területén helyezkedett el, az elsőnek a falai 12 km hosszúak voltak, minden oldalán három-három kapuval, területe 9 km², a másik falainak hossza 18 km körül volt, területe pedig 22 km². A falakat és az épületeket nem időtálló anyagból emelték, ezekből a korokból tárgyi emlék gyakorlatilag nem maradt fenn, csak a dzsürcsik által a korábbi Szung fővárosból, Kajfengből zsákmányként ide szállított csillagászati eszközök és kődobok.[17] A Szung főváros mintájára épültek a paloták, sokszor a (fa) építőanyagot is onnan szállították át. A nagyra nőtt városban az összeírás 225 592 háztartást számlált, ami hozzávetőlegesen egy millió főnek felelt meg.[13]

A mongol hódító hadak 1215-ben porig égették Csungtut és Kubiláj nagykán rendeletére 1267-től attól északra felépítették saját „hatalmas főváros”-ukat, Tatut (大都, mongol nyelven: Kanbalik), ami már a jelenlegi Peking valódi elődjének számít. Marco Polo lelkes beszámolóiban Kambaluk néven emlegeti a várost. A város gyorsan nőtt, területe 50 km², kerülete 28 km körüli lett.[17] Kubiláj uralmának vége felé a lakosok száma félmillió körül volt. A város sakktábla-szerű alaprajza, a 24 lépés széles főbb utcák nyugodt rendezettséget sugalltak.[13]

A várost bővítő építkezések Kubiláj egész uralma alatt folytatódtak. A fő projektek a birodalmi paloták, a városfalak és a várárkok, csatornák voltak. A központ a mai főváros 2. körgyűrűjén volt, és egészen a 3. és a 4. körgyűrű közötti területig tartott. Még ma is állnak a mongol kori városfal maradványai. 1293-ra elkészült a várost a Nagy-csatornával víziút-szakasz, ami lehetővé tette a déli tartományok gabonaadóinak könnyebb szállítását a fővárosba.[13]

A mongol Jüan-dinasztia idején első ízben lett a város Kína igazi birodalmi központja. A postakocsi-állomások hálózata is itt futott össze. Fejlődött ebben az időben a kínai kultúra, a szobrászat és a színjátszás is, ennek is Peking lett a központja.[18][13]

1368-ban kínai felkelők megdöntötték a mongol uralmat, augusztusban elfoglalták a fővárost és azt átnevezték Pejping (Északi Béke) névre. Hung-vu kínai császár,(wd) a Ming-dinasztia alapítója azonban Nankingban jelölte ki új fővárosát, Pejping a negyedik fia hercegségének székhelye lett.[18] A császár halála után azonban ez a herceg fellázadt a törvényes uralkodó ellen, legyőzte azt és Jung-lö kínai császár néven maga lépett a trónra. Másfél évtizedes munkálatokkal átépíttette Pekinget, 12 méter magas és 10 méter széles falakat emeltetett a város köré, majd 1421-ben formálisan is áthelyezte székhelyét és a város a történelmében először megkapta a Peking (Északi Főváros) nevet.[13]

A Mingek fővárosa elhelyezkedésében is eltért a korábbiaktól; mind az északi, mind a déli falait délebbre helyezték át. A város két részre oszlott, az úgynevezett Kínai- vagy Külső városra és a belső Tatárvárosra. Létrejöttek a mai városszerkezet alapjai. A közigazgatásilag fontos épületek a város közepén helyezkedtek el, a középponttól némileg délebbre a Tiltott Várossal, amely csupán Ming Csia-csing kínai császár uralma alatt, a déli Külső-város kiépülésével került teljesen középre. Az utak észak–déli és kelet–nyugati irányban, párhuzamosan futottak, azonban a változó távolságuk miatt nem jött létre sakktáblaszerű elrendezés, és a város több, különböző méretű és formájú téglalapból tevődött össze. Az új főváros szinte teljesen négyzet alakú volt, és a köré épített városfal egészen a modern korig szolgált védelmi objektumként, amikor is lebontották és helyén épült fel a 2. körgyűrű.[19] A Külső-város spontán módon történő felépülése miatt nem felelt meg az ősi, szigorú szabályoknak. A 20. századig a város közepén álló Tiltott Várost övező Császárvárost is fal választotta el Peking többi részétől.[19] A Tienanmen,(wd) azaz a Mennyei béke kapuja, az az épület, ami a teret a Tiltott Várostól elválasztja, és ami Kína állami szimbóluma és a címerében is megjelenik, kétszer is lángok martalékává vált a Ming-dinasztia idején. Végleges helyreállítására 1651-ben került sor.

A Ming-korban 786 nagyobb épületet, palotát, templomot, kapubástyát emeltek Pekingben, de ezeknek mindössze egyharmada élte túl a dinasztiát.[20]

A dinasztia alapításakor a mongolokkal szemben elért fölény után az újabb mongol támadások nyomán bizonyos egyensúlyi állapot alakult ki, majd a 16. század közepén az északi támadók látszottak felülkerekedni. Altan mongol nagykán 1550-ben három napig ostromolta Pekinget is, majd Közép-Ázsiában, Tibetben folytatta hódításait. 1570-ben végül elfogadta a kínaiak által ajánlott békeszerződést és így újra kialakult egyfajta modus vivendi Kína és a mongolok között.[21] A mongolok ráébredtek, hogy hiába foglalják el a fővárost, és ejtik fogságba a császárt, nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Ráébredtek, hogy egyszerűbb számukra, ha kívánságaik végrehajtását a kínai hivatalnokokra bízzák, míg ők maguk saját területeiken maradnak.[22] A parasztokra kirótt terhek azonban egyre növekedtek, és az 1600-as évekre a dinasztia hanyatlani kezdett, és 1644-ben Li Ce-cseng vezette parasztfelkelők elfoglalták a fővárost. Az utolsó Ming császár, Ming Csung-csen kínai császár felakasztotta magát a városban.[23]

A parasztfelkelők azonban nem tudták kiépíteni hatalmukat, az északon erősödő mandzsuk (korábbi nevükön dzsürcsik) 42 nap után megdöntötték Li Ce-cseng császárságát, és a Ming-dinasztia helyett megalapították a Csing-dinasztia hatalmát, Pekinget pedig megtartották fővárosuknak.[24]

A mandzsu császárok kezdték építtetni a kerteket Pekingben, közülük legnevezetesebb a Régi Nyári Palota(wd) évszázadokon át gondozott híres három kínai kertje.[13]

A Régi Nyári Palota romjai

A 19. századra a Csing-dinasztia és vele együtt az ország is erejét vesztette, Peking fejlődését is súlyosan akadályozta. A császári palotánál magasabb házat tilos volt építeni, eleinte az udvar mindent megtett azért, hogy a vasút építését megakadályozza.

A nyugati hatalmak Nagy-Britannia vezetésével az ópiumháborúk során kikényszerítették az ópium szabad terjesztését Kínában,[25] leverték a kínai hadsereget és elpusztították a Régi Nyári Palotát, amelyet máig nem építettek újjá, hogy emlékeztessenek az agresszorok barbárságára. A hatalmas palotakomplexum kifosztásához és elpusztításához 4000 katona három napos „munkája” kellett.[26]

1899-ben Vang Ji-zsung tudós egy pekingi patikában fedezte fel, hogy az orvosságként felajánlott úgynevezett sárkánycsontokon ősi írásjelek találhatóak, amely felfedezésnek köszönhetően ezer évvel korábbra került a kínai írás kialakulásának feltételezett ideje.[27]

Kínai Köztársaság

[szerkesztés]
A május negyedike mozgalom tüntetői a Tienanmen téren
Pekingi utcakép a villamosok 1921-es bevezetése után
A Népi Felszabadító Hadsereg katonái bevonulnak a harc nélkül elfoglalt Pekingbe

Az 1911-es kínai polgári forradalom, amely a Csing hatalom helyébe köztársaságot kívánt állítani, eredetileg Nankingba kívánta helyezni fővárosát. Miután Jüan Si-kaj, a Csing császár miniszterelnöke Pekingben lemondatta az uralkodót, biztosítva a forradalom győzelmét, a forradalmárok elfogadták, hogy Jüan legyen a Kínai Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke, azzal a feltétellel, hogy fővárosát délre, Nankingba helyezi. A hadsereg egyes egységei, amelyek korábban töretlen hűséget mutattak, azonban fellázadtak Pekingben, és zavargásokba kezdtek. Jüan erre hivatkozva elérte, hogy a főváros Pekingben maradjon, és itt tehesse le az elnöki esküt 1912. március 10-én.[28] Kína északi része, így Peking is jóval konzervatívabbnak számított a haladó gondolkodású délnél, és Jüan katonáinak és tisztjeinek többsége is erről a vidékről került ki.[29]

Jüan fokozatosan megszilárdította hatalmát, majd hozzálátott saját diktatúrájának kiépítéséhez. Pekingből irányítva legyőzte a Kuomintangot, és elűzte vezetőit, a parlamentet pedig feloszlatta. Végül 1915 végén a nép akaratára hivatkozva újra kikiáltotta a Kínai Császárságot, amelynek császárává magát nyilvánította. E lépése nagyon népszerűtlen volt, maga Jüan pár hónapon belül meghalt, ezzel véget vetve rövid uralkodásának.[30] Kína különböző katonai diktátorok vagy ismertebb nevükön hadurak hatalmába került, akik közül a legerősebbek rendszeresen háborúztak a Peking feletti hatalom megszerzéséért, ugyanis a külföldi hatalmak mindig a Pekingben székelő kormányzatot ismerték el törvényesnek. Ennek köszönhetően a hadurak korának másfél évtizedében 24 kabinet, 26 miniszterelnök és öt törvényhozó gyűlés váltotta egymást.[31]

Mikor az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés Santung tartomány német koncesszióját Japánnak ítélte oda, Pekingben forrongani kezdtek az emberek. 1919. május 4-én, hatalmas utcai tüntetésekkel vette kezdetét a május negyedike mozgalom, és az ennek hatására kibontakozó országos tiltakozási hullám hatására egyre többen követeltek változást.[32] A város 1925-ben a haladó szellemiségű Feng Jü-hsziang irányítása alá került, aki puccsal döntötte meg a korrupt Cao Kun elnök uralmát, és a városba hívta a Kuomintang vezetőjét, Szun Jat-szent, aki itt is halt meg nem sokkal később. Azonban a Feng ellen összefogó hadurak végül a város feladására kényszerítették őt.[33]

Nagy politikai vihart kavart, amikor 1927. április 6-án a pekingi militarista kormány katonái razziát tartottak az orosz kolónián, és olyan papírokat találtak, amelyek alapján a Szovjetunió kommunista államot kívánt létrehozni Kínában.[34] A Kuomintang északi hadjáratának sikere után, amelynek során legyőzte az északi hadurakat, 1928-ban a Kínai Köztársaság fővárosa Nanking lett. 1928 júniusában Pekinget is elfoglalták, és Pejpingre (Északi béke) nevezték át, ezzel is jelezve, hogy az ország egyetlen fővárosa Nanking.[35]

A második kínai–japán háború során Pejping 1937. július 29-én Japán kezére került.[36] A megszállás idején a város visszakapta korábbi nevét, a Pekinget, és itt helyezkedett el az Észak-kínai Végrehajtó Bizottság (华北政务委员会), a japán megszállás alatt álló Észak-Kínát igazgató bábállam vezetőszerve, amely később a Vang Csing-vej-kormányba olvadt.[37] Japán 1945. augusztus 15-i kapitulációja után a város ismét a nacionalisták kezére került, akiket amerikai segítséggel tengeri és légi úton szállítottak ide, nehogy az ellenséghez közelebbi pozíciókban lévő kommunisták hamarabb vonuljanak be.[38] Peking nevét ekkor újra Pejpingre változtatták.

A kommunista hatalomátvétel után

[szerkesztés]
Mao Ce-tung kikiáltja Pekingben a Kínai Népköztársaságot
Peking, a Mennyei Béke tere 1988-ban

A kínai polgárháborúban, 1949. január 31-én, a kommunista erők harc nélkül elfoglalták Pekinget, ugyanis Fu Co-ji városparancsnok titokban, kommunista lánya és személyi titkára közvetítésével tárgyalásokat kezdett, majd letette a fegyvert, harc nélkül átadva a várost.[39] Cserében később a kommunista kormányban miniszteri posztot kapott.

1949. október 1-jén Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt vezetője a pekingi Tienanmen téren bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakítását. A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület úgy döntött, hogy a Pejping elnevezést visszaállítják Pekingre, és ez a város lett ismét Kína fővárosa.

Akkoriban Peking tartományi jogú város közigazgatási körzete csak a fővárosból és néhány elővárosból állt. Az 50-es évektől kezdve sok környező területet olvasztottak be, többszörösére növelve ezzel a város területét. A Teng Hsziao-ping által elindított gazdasági reformok hatására a 90-es évektől Peking városa is hatalmas növekedésnek indult.[40] Ez a növekedés azóta is tart: míg az 50-es években a városhatárt a 2. körgyűrű jelentette, 2018-ban befejeződött a hetedik körgyűrű építése.

1989-ben, a május negyedike mozgalom hetvenéves évfordulóján fiatal értelmiségiek Pekingben demokráciát és szabadságot követeltek. Nagy diáktüntetések kezdődtek, és a független diákszervezetek sztrájkot hirdettek. Mivel a korrupció ellen is felléptek, sok más szervezet is csatlakozott hozzájuk. Június 4-én a Tienanmen téren a karhatalom tankokkal és katonákkal fojtotta vérbe a diáklázadást.[41]

A kilencvenes években Peking terjeszkedésével számos probléma került előtérbe: a megnövekedett autóforgalom, levegőszennyezés, történelmi városrészek eltűnése.

Peking rendezhette meg a 2008. évi nyári olimpiai játékokat 2008. augusztus 8–24. között. Költségei legalább 43 milliárd amerikai dollárra rúgtak, amiből csak a stadion több százmillióba került. Ezen kívül új kiszolgáló létesítményeket is építettek, többek között egy új terminált a légikikötőhöz, és az ahhoz vezető vasútvonalat.[42]

Földrajz

[szerkesztés]
Pekingben komoly probléma a környezetszennyezés és a szmog
Homokvihar Pekingben 2005 áprilisában, nappal

Peking a Kínai-alföld északi csúcsán fekszik, körülbelül 30-40 méteres tengerszint feletti magasságban. Közigazgatási területét szinte teljesen körülöleli Hopej tartomány, kivéve két rövid szakaszt, amelyek délkeleten határosak Tiencsin tartományi jogú várossal. A Jen-hegység(wd) a településtől északkeletre húzódik, a Csüntu-hegység(wd) pedig északra; ezek együtt konkáv ívet alkotnak, amely északkeletről délnyugatra körbeveszi a pekingi síkságot, és létrehozza azt, amit a geológusok „Pekingi-öblözetnek” is neveznek.

Legmagasabb pontja a tartomány határán fekvő, 2303 méter magas Ling-hegy (Tungling-hegy), a Hszisan-hegység része. A tartományon folyik keresztül a Jungting és a Csaopaj folyó, amelyek aztán egyesülve a Pohaj-tengerbe ömlenek. Pekingtől indul a világ leghosszabb csatornája, az 1794 kilométer hosszú Nagy-csatorna, amely összeköti a Haj folyót, a Sárga-folyót, a Huaj, a Jangce és a Csientang folyókat.

Peking koncentrikus körgyűrűk által határolt sávos rendszerben terjeszkedik, a körgyűrűk számozása 2-vel kezdődik, míg a legszélső, a 7. körgyűrű, már mintegy 1000 km hosszú, és nagy távolságban veszi körül a várost.[43].

Éghajlat

[szerkesztés]

Peking központja a Mennyei béke tere (Tienanmen) kapu és tér, illetve az attól északra fekvő Tiltott Város, ami a császárok rezidenciája volt. A Tienanmen tértől nyugatra terül el Csungnanhaj városrész, Kína mai legfőbb vezetőinek lakónegyede.[44] Peking központján keletről nyugatra fut a Csang'an főút, a város egyik fő ütőere.

A város klímája meglehetősen zord. A nyár a kelet-ázsiai monszun hatására forró és párás, míg a tél hideg, száraz és szeles a Szibériából érkező légtömegek miatt. A januári középhőmérséklet –2,7 °C, a júliusi pedig 27,2 °C. Az évi csapadékmennyiség több mint 572 milliméter, aminek ¾-e nyáron esik. A ritka téli hóesés után a hó a száraz levegőben gyakran szublimál, elpárolog, anélkül, hogy előtte olvadna.

Peking éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,85,011,620,326,030,230,929,725,819,110,13,717,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−8,4−5,60,47,913,618,822,020,814,87,90,0−5,87,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)358213478185160462273572
Forrás: Kínai Meteorológiai Intézet


Légszennyezés

[szerkesztés]

Pekingben hagyományos környezeti probléma a viszonylag közeli homoksivatagok, valamint az ipar és a közlekedés okozta levegőszennyezés. A Góbi sivatag felől érkező homokviharok gyakran okoznak nehézségeket. A 90-es évektől felgyorsuló gazdasági fejlődés tovább fokozta a gondokat. 2000 és 2009 között Peking városiasan beépített területe megnégyszereződött, ami az antropogén szennyeződés növelése mellett magát a meteorológiai helyzetet is megváltoztatta.[45]

Peking jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy a 2008-as olimpiára csökkentsék a légszennyezést, de ezeknek az intézkedéseknek egy része csak ideiglenes jellegű (üzemek leállítása, közlekedés korlátozása, mesterséges esők(wd) indukálása) volt. 2013-ban különösen súlyos szmog sújtotta Pekinget és Észak-Kína más nagy területeit, összesen mintegy 600 millió ember számra okozva nehézségeket. A kormányzat ezután határozott, hosszú távú intézkedéseket tett az ipari és a közlekedési légszennyezés csökkentésére, a széntüzelés visszaszorítására.[46] 2014-ben a légszennyezés ellen meghirdetett „háború” nyomán 3 év alatt a szilárd részecskék aránya a levegőben 35%-kal csökkent.[47] és ez folytatódott a következő években is.[48](p52) A javulás fő okai a széntüzelés felszámolása, az ipari szennyezések radikális csökkentése,[49](p168)(pp169–170) majd az elektromos autók elterjedése volt.

2024-ben Pekingben mindössze két napon tapasztaltak súlyos légszennyezést, ami negatív rekordot és a 2013-as 58 naphoz képest 96,6%-os csökkenést jelentett.[50]

A természetes eredetű légszennyezés, a sivatagok terjedése és a Pekinget továbbra is sújtó porviharok ellen elkezdték és nagy lendülettel folytatják a Kínai Nagy Zöld Fal(wd) telepítését.

Településszerkezet

[szerkesztés]
Pekingi látkép délről észak felé tekintve

Közigazgatási szerkezet

[szerkesztés]

Peking tartományi jogú városban 18 közigazgatási egység található, megyei jogú egységek, amelyeket a tartomány vezetésének helyettesi rangú vezetői kormányoznak. A 18 között 16 kínai körzet és 2 kínai megye található.

Peking belvárosi és külvárosi területei 8 körzetre tagozódnak:

  • Tungcseng körzet (东城区, Dōngchéng Qū)
  • Hszicseng körzet (西城区, Xīchéng Qū)
  • Csungven körzet (崇文区, Chóngwén Qū)
  • Hszüanvu körzet (宣武区, Xuānwǔ Qū)
  • Csaojang körzet (朝阳区, Cháoyáng Qū)
  • Hajtien körzet (海淀区, Hǎidiàn Qū)
  • Fengtaj körzet (丰台区, Fēngtái Qū)
  • Sicsingsan körzet (石景山区, Shíjǐngshān Qū)

Városok

[szerkesztés]

Peking tartományi jogú városhoz tartoznak közigazgatásilag:

  • Csangping 昌平
  • Huajzsou 怀柔
  • Mijun 密云
  • Lianghsziang 良乡
  • Liulimiao 琉璃庙
  • Tungcsou 通州
  • Jicsuang 亦庄

Körzetek

[szerkesztés]

Peking az alábbi városrészekből áll:

  • Antingmen 安定门
  • Pejjüan 北苑
  • Csaojangmen 朝阳门
  • Tungcsmen 东直门
  • Fangcsuang 方庄
  • Fucsengmen 阜成门
  • Fuhszingmen 复兴门
  • Kuomao 国贸
  • Hopingli 和平里
  • Vancsing 望京
  • Vanfucsing 王府井
  • Vutaokou 五道口
  • Hszitan 西单
  • Jajuncun 亚运村
  • Csungkuancun 中关村

További 8 körzet és 2 megye a központtól távolabb helyezkedik el, távolabbi külvárosok, agglomerációs városok és falusi területek irányítása is ide tartozik:

  • Mentoukou körzet (门头沟区: Méntóugōu Qū)
  • Fangsan körzet (房山区: Fángshān Qū) – Fangsan megye 1986-ig
  • Tungcsou körzet (通州区: Tōngzhōu Qū) – Tung megye 1997-ig
  • Sunji körzet (顺义区: Shùnyì Qū) – Sunji megye 1998-ig
  • Csangping körzet (昌平区: Chāngpíng Qū) – Csangping megye 1999-ig
  • Tahszing körzet (大兴区: Dàxīng Qū) – Tahszing megye 2001-ig
  • Pingku körzet (平谷区: Pínggǔ Qū) – Pingku megye 2001-ig
  • Huajzsou körzet (怀柔区: Huáiróu Qū) – Huajzsou megye 2001-ig
  • Mijun megye (密云县: Mìyún Xiàn)
  • Jancsing megye (延庆县: Yánqìng Xiàn)

Peking 18 körzete és megyéje tovább osztódik 273 alacsonyabb, kerületi szintű közigazgatási egységre: 119 városrészre, 24 kerületre, 5 etnikai városrészre és 125 alacsonyabb egységre tagozódik.

Gazdaság

[szerkesztés]

2025-ben Peking bruttó hazai terméke 5,2 billió kínai jüan volt (nominálisan 748 milliárd dollár, vásárlóerő-paritáson 1,52 billió dollár), ami az ország GDP-jének körülbelül 3,71%-a, és a tartományi szintű közigazgatási egységek között a 12. helyen állt; az egy főre jutó GDP 238 571 jüan volt (nominálisan 34 252 USD; vásárlóerő-paritáson 69 962 USD), amivel az első helyen állt az országban.[51][52] A világ nagyvárosi gazdaságai között a tizedik legnagyobb.[53]

Az állami tulajdonú vállalatok fővárosban való koncentrációja miatt Pekingben 2013-ban több Fortune Global 500(wd) vállalat székhelye volt, mint a világ bármely más városában.[54] 2022 augusztusában Pekingben 54 Fortune Global 500 vállalat működött, több, mint Japánban (47), amely a harmadik helyen áll Kína (145) és az Egyesült Államok (124) után.[55][56] A 2021-es Globális Pénzügyi Központok Indexében Peking a világ hatodik legversenyképesebb pénzügyi központjaként, az egész Ázsia és Óceánia régióban pedig a negyedik legversenyképesebbként szerepelt (Sanghaj, Hongkong és Szingapúr mögött).[57]

2021-ben Peking a világ első helyén állt a „Globális Városok Versenyképessége” tekintetében a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) és az Egyesült Nemzetek Emberi Települések Programja (UN-HABITAT) által közösen kiadott 2020–2021-es Globális Városi Versenyképességi Jelentésben.[58]

Ágazatok

[szerkesztés]

A város gazdasága posztindusztriális jellegű, a tercier szektor, azaz a szolgáltatások dominálnak a termelés 83,8%-ával. Ezt követte a másodlagos szektor (feldolgozóipar, építőipar) 15,8%-kal, és az elsődleges szektor (mezőgazdaság, bányászat) 0,26%-kal.[59] A szolgáltatási szektor széles körben diverzifikált, a szakmai szolgáltatások, a nagy- és kiskereskedelem, az informatika, a kereskedelmi ingatlanok, a tudományos kutatás és a lakóingatlanok egyaránt legalább 6%-kal járultak hozzá a város gazdaságához 2022-ben.[59][60]

A legnagyobb alágazat továbbra is az ipar, amelynek a teljes termelésből való részesedése 2022-re 12,1%-ra csökkent.[59] Az ipari termelés összetétele jelentősen megváltozott 2010 óta, amikor a város bejelentette, hogy öt éven belül 140 erősen szennyező, energia- és vízigényes vállalkozást költöztetnek ki a városból.[61] 2013-as adatok szerint nőtt az autók, repülőgépipari termékek, félvezetők, gyógyszerek és az élelmiszeripar termelése.[60]

A Peking környéki mezőgazdasági területeken a város ellátását szolgáló zöldségek és gyümölcsök kiszorították a gabonát, mint elsődleges termesztett növényt. 2013-ban a betakarított zöldségek, gombák és gyümölcsök mennyisége több mint háromszorosa volt a gabona mennyiségének. 2013-ban a művelt terület összterülete a legtöbb termékkategóriával együtt csökkent, mivel környezetvédelmi okokból egyre több területet telepítettek újra erdővel.[60]

Gazdasági zónák

[szerkesztés]

2006-ban a pekingi vezetés hat, csúcskategóriás gazdasági övezetet azonosított a város gazdasági növekedésének elsődleges motorjaként. 2012-ben a hat zóna a város GDP-jének 43,3%-át termelte, szemben a 2007-es 36,5%-kal.[62]

A Vanfucsing és a Hszitan körzetek a legfontosabb lakossági és turisztikai bevásárló negyedek.

A hat kiemelt zóna a következő:

  1. Csungkuancun, a kínai szilíciumvölgy a központtól északnyugatra fekvő Hajtien körzetben ad otthont technológiai cégeknek.[63]
  2. A Pekingi pénzügyi utca(wd) a város nyugati oldalán, a Fuhszingmen és a Fucsengmen között terül el. Itt helyezkednek el az ország pénzügyi szabályozó ügynökségei, köztük a Kínai Népi Bank, (a központi bank) a banki szabályozó és értékpapír-szabályozó intézmények és az állami devizahatóság, valamint a nagy állami bankok és biztosítótársaságok székhelyei.
  3. Peking központi üzleti negyede (közkeletű angol rövidítéssel CBD) a belvárostól keletre található, a nagykövetségek közelében. A CBD ad otthont a város legtöbb magas irodaházának. A város legtöbb külföldi vállalata és professzionális szolgáltató cége itt található.
  4. Pekingi Gazdasági és Technológiai Fejlesztési Terület,(wd) gyakran a városrész nevével utalnak rá: Csicsuang, főleg gyógyszeripari, informatikai és anyagmérnöki vállalatokat vonzó ipari park, amely a Tahszing kerületben, az ötödik körgyűrű déli részén fekszik.[64]
  5. A Pekingi nemzetközi repülőtér gazdasági övezetét 1993-ban hozták létre a várostól északkeletre, a repülőtér körül. A logisztika, a légitársaságok és a kereskedelmi cégek mellett ez a zóna ad otthont Peking autógyárainak is.
  6. A belvárostól északra fekvő pekingi Olimpiai Park övezete sport-, és szórakoztató létesítményeknek, turisztikai és üzleti konferenciaközpontoknak ad helyet.

A gazdasági fejlődés árnyoldalaként Peking szintén jól ismert a kalóztermékek forgalmazásáról. A város a szerzői jogok megsértésével készült másolatok gyártásának és árusításának a központja is. A legújabb designer ruháktól a márkás műszaki cikkekig szinte bárminek a másolatai megtalálhatók a város piacain, külföldiek, turisták számára is kínálva.[65]

  • A pekingi „szilikonvölgy” részlete, 2020
    A pekingi „szilikonvölgy” részlete, 2020
  • A „pénzügyi utca” látképe, 2007
    A „pénzügyi utca” látképe, 2007
  • Peking központi üzleti negyede délkeletről, 2021
    Peking központi üzleti negyede délkeletről, 2021
  • A központi üzleti negyed belseje
    A központi üzleti negyed belseje

Politika

[szerkesztés]
A várost irányító párt- és állami szervezetek székhelye 2019-től, a Tungcsou irodaház

A kínai pártállami rendszerben a pekingi közigazgatást teljes mértékben ellenőrzi a Kínai Kommunista Párt (KKP) központja és helyi szervezete, a KKP Pekingi Városi Bizottsága, illetve annak titkára. A közigazgatás vezető tisztségviselői személyileg is összefonódtak a a pártszervezetekkel, azok egykori vagy aktuális tagjai is. A közigazgatási vezetők a kínai kormányzati ciklusnak megfelelően általában ötévente cserélődnek.

A helyi közigazgatás jogalkotó szerve a Pekingi Városi Népi Gyűlés, végrehajtó szerve Pekingi Városi Népi Kormány.[66]

Építészet

[szerkesztés]

Pekingben három fő építészeti stílus jelenik meg. Az első a császári Kína tradicionális építészete, amelyet az ország egyik jelképe, a címerben is szereplő Tienanmen(wd) azaz a Mennyei béke kapuja a Mennyei béke terén, valamint a Tiltott Város és például az Ég temploma szemléltet.

A tradicionális építészet képviselői továbbá a köznépi lakónegyedek, azok utcái, a hutungok, és az azokban elhelyezkedő hagyományos lakóépület-csoportok, a szehojüanok.(wd)

Természetesen bőségesen jelen van a szocialista realista („szocreál”) építészet, az 1950-es és 1970-es évek között épült kocka formájú, alacsony színvonalon elkészített épületekből álló lakónegyedek is.

A 90-es évektől kezdve indult meg a legújabb kori építészet térhódítás Pekingben, és a 2020-as évekre már számos különleges, egyedi modern építészeti alkotás, toronyház épült a városban, különösen a központi üzleti negyedben.

  • A központi üzleti negyed részlete 2019-ben
    A központi üzleti negyed részlete 2019-ben
  • A Wangjing SOHO nevű komplexum, irodák és lakások, 2020
    A Wangjing SOHO nevű komplexum, irodák és lakások, 2020
  • Peking legmagasabb épülete és a világ 10. legmagasabb épülete 2018-ban, az 528 méter magas China Zun
    Peking legmagasabb épülete és a világ 10. legmagasabb épülete 2018-ban, az 528 méter magas China Zun
  • A Pekingi Nemzeti Stadion, 2008
    A Pekingi Nemzeti Stadion, 2008

Az építészet régebbi és új stílusainak döbbenetes kavalkádjával találkozhatunk a 798 Művészeti Negyedben(wd) (Tasance), ahol az 1950-es évek látványképei keverednek a mai hipermodern építészet elemeivel. Az amerikai városi élet befolyása tükröződik a Csü Csün(wd) (Orange County) nevű lakónegyedben.

Népesség

[szerkesztés]
A Vangcsing kerület Peking Csaojang körzetében sok dél-koreai él

Peking tartományi jogú város lakossága (definíció: azok, akik évente legalább 6 hónapot Pekingben laknak) 2004-ben 14 927 000 fő volt. 11 872 000 városi lakos, akik Peking városi területein vagy a környező kisvárosokban laknak, a többi vidéki lakos volt.[67] 11 629 000  embernek volt pekingi hukou-ja (állandó tartózkodási engedélye), a többi közel 3,3 millió ember ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Léteznek továbbá a jelentős számban jelen lévő migráns munkavállalók, akiknek számáról nincsen pontos adat, akik mindenféle tartózkodási engedély nélkül, illegálisan élnek Pekingben (ők a hej zsenek, „fekete” emberek).[68] A szűken vett Peking város lakossága kb. 7,5 millió.

Peking lakosságának több mint 95%-a a kínai han népcsoporthoz tartozik. Kis százalékban mandzsu, huj és mongol etnikai csoportok is hazájuknak tekintik a fővárost. Az elmúlt években igen sok kínai származású dél-koreai költözött Pekingbe, elsősorban üzleti és tanulmányi céllal; ők főleg Vangcsing és Vutaokou körzetekben telepedtek le. Tibeti gimnáziumot is alapítottak a tibeti fiatalok részére, akik tanulmányi szándékkal érkeztek Pekingbe.[69]

Vangfucsing katedrális
A népesség alakulása 2005 és 2020 között:
Lakosok száma
15 380 000
19 612 368
21 705 000
21 710 000
21 893 095
20052010201520172020
Adatok: Wikidata
Peking etnikai csoportjai, 2000. évi népszámlálás[70]
Nemzetiség Népesség Arány
han 12 983 696 95,69%
mandzsuk 250 286 1,84%
huj 235 837 1,74%
mongolok 37 464 0,28%
koreai 20 369 0,15%
tucsia 8 372 0,062%
csuang 7 322 0,054%
miao 5 291 0,039%
ujgur 3 129 0,023%
tibeti 2 920 0,022%

Kultúra

[szerkesztés]

A pekingi lakosok pekingi dialektust beszélnek, mely a kínai nyelvnek a mandarin nyelvváltozata. Ez a beszéd a putunghuára épül, mely a hivatalos beszélt nyelv a kontinentális Kína és Tajvan területén, és egyike Szingapúr négy hivatalos nyelvének is. A Pekinghez tartozó vidéki területek lakói saját dialektusban beszélnek, mely a Hopej tartományban beszélthez hasonlatos.

Egy pekingi opera előadása

A „pekingi opera” (京剧, Csingcsü) a nemzet jól ismert művészeti formája. Széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy a pekingi opera a kínai kultúra egyik legjelentősebb eredménye, amelyet dalok, monológok, dialógusok és átvitt értelemmel bíró cselekvések, úgy mint gesztusok, mozdulatok, harcok és akrobatika egységes keverékeként adnak elő. A pekingi operát archaikus nyelven adják elő, amely különbözik a mandarin vagy a pekingi dialektus jelenlegi állapotától. Ettől a szöveget nehéz megérteni, ezért a modern színházak gyakran alkalmaznak kínai és angol nyelvű elektronikus feliratozást.[71]

A szehojüan (四合院, sìhéyuàn) Peking hagyományos építészeti stílusa. A szehojüan egy négyszögletes lakóépület, amelynek szobái egy központi udvart fognak közre. A belső udvaron általában egy gránátalmafa, virágágyások vagy kis halastó található. szehojüanok szegélyezik a hutungokat (胡同, hútòng), fasorokat, amelyek Peking óvárosi részeit kötik össze. Általában kelet–nyugati irányú egyenes utcák, hogy a rá nyíló kapuk a fengsuj elvei szerint északra vagy délre nyílhassanak.

A szehojüanok és a hutungok, amelyek valaha Peking fő arculatát adták, folyamatosan tűnnek el, átadva helyüket a magas épületeknek és irodaházaknak. A hutungok lakói a kisajátítás eredményeként azonos, vagy nagyobb méretű lakásokra jogosultak, mint amekkora házuk eredetileg volt. Sokan panaszkodnak azonban arra, hogy a hutungok hagyományos utcai és közösségi élete nem helyettesíthető. A kormány programjában szerepel a legtradicionálisabb hutungok megőrzése, hogy a 2008-as olimpia idején az ide érkező vendégek megtapasztalhassák ezen utcák hangulatát.

Kínai Nemzeti Könyvtár

A Kínai Nemzeti Könyvtár Ázsia legnagyobb könyvtára, a világ egyik legnagyobb könyvgyűjteményével rendelkezik a több mint 23 millió[72] kötetével.[73] A legnagyobb és a leggazdagabb kínai könyvgyűjteményről és történeti dokumentumtáráról van szó.[74] A Kínai Nemzeti Könyvtár előfutára a Fővárosi Könyvtárat 1909. április 24-én alapította a Csing-dinasztia kormánya.[75] 1912-ben nyitották meg formálisan a Xinhai forradalom (Hsinhai forradalom, a kínai Xinhai év után.) 1916-ban kapott egy új státuszt. 1928 júliusában a nevét Nemzeti Pekingi Könyvtárra, majd Nemzeti Könyvtárra változtatták. A Kínai Nemzeti Könyvtár kollekciója könyveket és archív anyagokat örökölt a Csing-dinasztia Császári Wenyuange Könyvtárától, beleértve olyan könyveket és kéziratokat is, melyek Szung-dinasztia déli könyvtárából származtak.[76]

Kínai rekeszzománc edény a Csing-dinasztia idejéből

A cloisonné vagy más néven rekeszzománc egy hagyományos kínai fémmegmunkálási technika és egyike a legmegbecsültebb hagyományos mesterség Kínában.[77] A rekeszzománc-készítés körülményes és komplikált folyamat.[77][78] A rekeszeket vagy cloisonokat (francia: „rekesz”) zománcanyaggal (vizes üvegporral) töltik ki, majd a tárgyat kiégetik, simára csiszolják, polírozzák, díszítéséhez arany, ezüst, vörös- vagy sárgaréz szalagokat, vagy akár egyszerűbb fémet használnak.[79]

A pekingi lakkművesség szintén jól ismert kifinomult mintázatairól, a tárgyak külsejére faragott képekről, és a különböző díszítési technikákról. A legjellegzetesebb a faragott vöröslakk. Akár 20-60 vékony lakkréteg adja a díszítendő felület vastagságát, melyből amikor gumikeménnyé száradt, kifaragják a tárgyat díszítő domborművet. A faragott vöröslakk tárgyakon a vörös kiegészítéseként előfordulhat világoszöld, sárgásbarna, barna, fekete és lila színű lakkréteg is.[80]

Gasztronómia

[szerkesztés]

Peking gasztronómiájára jellemző a változatosság. A kínai konyhaművészet minden fő ágazata, de a világkonyha specialitásainak nagy része is elérhető a nagyváros éttermeiben. A fő helyi jellegzetesség a pekingi kacsa (北京烤鸭, Pejcsing kao ja). Széles körben népszerűek Pekingben a kínai iszlám konyhaművészet ételei, különös tekintettel a városban élő huj kínaiak viszonylag magas arányára. A helyi étkezési kultúra fontos összetevője a mongol eredetű hot pot. A fuling csiaping nevű hagyományos pekingi édesség töltött palacsintához (ping) hasonlít, mely fu ling gyökérrel, a hagyományos kínai konyha egy általános hozzávalójával készül.

A teaházak Peking fontos intézményei. A kínai tea kultúrája rendkívül változatos, és a drágább teafajtáknak szinte varázserőt tulajdonítanak; ezek a hagyomány szerint rendkívül hatékonyan gyógyítják a beteg szervezetet.

Vallás

[szerkesztés]

Peking vallási öröksége gazdag és változatos. A hagyományos kínai vallás, és annak különböző ágazatai, mint a taoizmus, konfucianizmus, a kínai buddhizmus, valamint az iszlám és a kereszténység mind jelen vannak a városban. Fővárosként itt van a székhelye a kínai Állami Egyházügyi Hivatalnak(wd) valamint a vezető vallások egyes államilag támogatott intézményeinek.[81] 2010-ben a pekingi buddhisták számát 2,2 millióra tették, ami a lakosság 11,2%-át jelentette.[82] 2010-ben a muszlimok arányát 1,76%-ra mérték.[83] 2009-ben a keresztények a lakosság 0,78%-át tették ki.[84] Peking a katolikus Pekingi főegyházmegye érseki székvárosa is.

Közlekedés

[szerkesztés]
Bővebben: Peking közlekedése
Térkép
A közigazgatási határon belüli körgyűrűk térképe; kattintással kibővíthető
Peking Déli pályaudvar

Peking Észak-Kína legfontosabb közlekedési csomópontja. Az utóbbi évtizedek gyors fejlődése eredményeképpen 2018-ban már a hetedik körgyűrűt adták át a város körül, igaz, ez már nagyrészt a főváros közigazgatási területén kívül öleli körbe azt.[85] 15 országos főútvonal, hat nagysebességű vasútvonal, kilenc hagyományos vasútvonal találkozik a városban. Két nemzetközi repülőtere van.

Vasút

[szerkesztés]
Lásd még: Peking–Tiencsin nagysebességű vasútvonal
Nyugati pályaudvar

Pekingben két csomóponti vasútállomás található: a Peking Főpályaudvar (北京站, Pejcsing Csan) és a Nyugati pályaudvar (rövidítve: 北京西, Pejcsing Hszi). A városban további négy nagyobb pályaudvar bonyolít utasforgalmat: a Keleti, az Északi, a Fengtai és a Déli. A külvárosokban számos kisebb állomás is található. Jóformán az egész országba indulnak vonatok a nap 24 órájában.

Nemzetközi vonatok indulnak Oroszország városaiba, az észak-koreai Phenjanba, de innen indulnak a hongkongi Kowloonba közlekedő vonatok is.

2005. július 4-én kezdődött meg a Peking–Tiencsin nagysebességű vasútvonal építése, mely a pekingi olimpiával egyidőben nyílt meg 2008 augusztusában.

Utak és autópályák

[szerkesztés]
Chang'an sugárút

Peking közúti összeköttetéssel rendelkezik Kína minden részével. Kilenc autópálya (további hat készülőben), valamint 11 kiemelt országút érinti a fővárost. Peking öt körgyűrűjét és az azokat összekötő autópályákat leszámítva a városi utcák sűrű hálózata jellemző. Érdekesség, hogy a város utcahálózata általában észak–déli vagy kelet–nyugati tájolású.

A pekingi közlekedés egyik legnagyobb problémája a szinte állandósult közlekedési dugó. Különösen csúcsforgalom idején gyakorlatilag leáll a város belső részének közlekedése. Több fő közlekedési útvonal a csúcsidőszakon kívül is majdnem járhatatlan. Kísérleti jelleggel a pekingi önkormányzat 2007. augusztus 7. és 20. között egymillió járművet tiltott ki a főváros útjairól. Az intézkedés célja az volt, hogy az autósokat átszoktassák a tömegközlekedésre és hogy felkészítsék a lakosságot a 2008. évi nyári olimpiai játékok idején várható forgalomkorlátozásokra.[86] Később egyes sugárirányú autópályákat meghosszabbítottak, így a 3. körgyűrűn belülre is el lehet jutni rajtuk; így jelentősen rövidül a gyűrűk közötti forgalom ideje, kevesebb lámpás kereszteződésen kell áthajtani.

Peking központját Kelet–Nyugat irányban szeli át a Csang'an sugárút, amely áthalad a Tienanmen téren is, a „Kína főutcája” megtisztelő címet kapta a helyi polgároktól.

A Peking-Sanghaj autópálya Kínában a leghosszabb, 1130 km.

Légiközlekedés

[szerkesztés]

Peking fő repülőtere, a Pekingi nemzetközi repülőtér (egyszerűsített kínai: 北京首都国际机场), a város központjától körülbelül 20 kilométerre található Sunji kerületben helyezkedik el.

Peking második nemzetközi repülőtere, a Peking-Tahszingi nemzetközi repülőtér 2019-ben készült el.

A fővárosban öt további repülőtér is található, de ezek kisebb jelentőségű, vagy katonai használatú légikikötők, így kevésbé ismertek a közönség előtt.

Tömegközlekedés

[szerkesztés]
Lásd még: Pekingi metró és Peking közlekedése

A pekingi gyorsvasúti hálózat 2024-ben 30 vonalból áll, beleértve 25 metróvonalat, két repülőtéri vonalat, egy lebegő mágnesvasút vonalat és két könnyű vasútvonalat, összesen 524 állomással.[87] A hálózat hossza ekkor 909 km.[87] 2023 decemberében hossza túlhaladta a sanghaji metróét, és a leghosszabb lett a világon. 2018-ban naponta 10 milliárd 544 millió utazást bonyolított le.[88]

Pekingben városszerte működnek hivatalos és nem hivatalos taxik.

Kerékpáros forgalom

[szerkesztés]

Peking régóta ismert a jelentős kerékpár forgalmáról. A kilencvenes évekig lakosság fő közlekedési eszköze volt a kerékpár. A gépkocsik terjedésével a kerékpárok kissé háttérbe szorultak, de az elektromos kerékpárok és rollerek megjelenése felélesztette a két kerekű járművek használatát. A város legnagyobb részében lehetséges a kerékpáros forgalom és a feltételei biztonságosak. A túlzsúfolt utak és levegőszennyezés miatt a kormányzat ösztönzi a lakosságot a kerékpár-használatra, fejleszti a kerékpárutakat valamint a kerékpártárolókat a busz- és metróállomások környékén.[89]

Turizmus

[szerkesztés]
A Tienanmen tér
Vanszung Pagoda

A 19. és a 20. századokban lezajlott események – az európai katonai beavatkozás okozta károk, a második világháborúban bekövetkezett japán megszállás és a kulturális forradalom –, valamint a jelenlegi felfokozott ütemű urbanizáció, a hutongok felszámolása ellenére Peking számos jelentős történelmi értékkel rendelkezik, igen vonzó a turisták részére.

A Tienanmen tér („mennyei béke kapuja”) Kína és Peking legfontosabb látnivalója, annál is inkább, mert saját szépségén túl innen nyílik a Tiltott város bejárata. További világszínvonalú turistalátványosságok: a kínai nagy fal Pataling melletti szakasza, a Nyári Palota, valamint a Mennyei Béke temploma.

Épületek, emlékművek

[szerkesztés]
  • A nagy fal részletei Badalingnál – (Világörökség)
  • A Tiltott Város (紫禁城, Cecsincseng) – (Világörökség)
  • Mennyei béke tere vagy Tienanmen tér – az 1919-es, 1976-os és 1989-es tiltakozások és események helyszíne
    • Tienanmen (天安门, Tiān'ānmén) – „Mennyei Béke Kapuja”, a Tiltott város főbejárata
    • A Nagy Népi Tanács (人民大会堂, Zsenmin Tahuitang) – a törvényhozás ünnepi helyszíne
    • Nemzeti Múzeum (中国国家博物馆, Csungkuo Kuocsia Bovukuan)
    • A Nép Hőseinek emlékműve (人民英雄纪念碑, Zsenmin Jinghsziung Csinienpej)
    • Mao Ce-tung mauzóleuma (毛主席纪念堂, Máo Zhŭxí Jìniàntáng)
  • Nyári Palota (颐和园, Jiho Jüan) – (Világörökség)
  • Régi Nyári Palota romjai (圆明园, Jüanming Jüan)
  • „Pekingi ember” – Homo erectus emlékhely Csoukoutienben – (Világörökség)
  • A Ming-dinasztia sírkamrái – (Világörökség)
  • Történelmi hutungok számos régi belső kerületben

Templomok, mecsetek

[szerkesztés]
Az Ég temploma

Közparkok

[szerkesztés]
  • Pejhaj park (北海公园, Pejhaj Kungjüan)
  • Csingsan park (景山公园, Csingsan Kungjüan)
  • Hsziangsan park (香山公园, Hsziangsan Kungjüan)
  • Pekingi Botanikuskert (北京植物园, Pejcsing Csevujüan)
  • Pekingi Állatkert (北京动物园, Pejcsing Tungvujüan)

Vásárlás és kereskedelmi körzetek

[szerkesztés]
  • Vangfucsing (王府井) – Peking legnépszerűbb nemzetközi bevásárlókerülete
  • Hszitan (西单) – bevásárlóközponzok, szupermarketek
  • Hsziusujcsie (秀水街) – „Selyem utca”, a hamisított termékek legnépszerűbb lelőhelye
  • Csung Kuan Cun (中关村) – „Kína Szilicium-völgye”, elektronikai termékek

Szállodák

[szerkesztés]

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakítása utáni első két évtizedben, az akkori gazdasági és társadalmi helyzet miatt Pekingben gyakorlatilag nem voltak szállodák, legalábbis nyugati színvonalúak. A külföldről vagy távoli részekről érkező utazók elhelyezésére a Csaotajszuo (招待所) hálózat állt rendelkezésre. Ezek valójában állami tulajdonú és alárendeltségű szálláshelyek voltak, kb. a magyar egyetemi kollégiumok által biztosított körülményekkel. Néhány ilyen intézmény a mai napig működik.

Az 1970-es évek végén, Teng Hsziao-ping akkori vezető irányításával egész Kína gazdasági fejlődésnek indult, soha nem látott reformokat hajtottak végre. Erre az időszakra tehető Pekingben a nyugati színvonalú szállodák megjelenése, ekkor vált az ország egyik fontos érdekévé a külföldi tőke, az üzletemberek fogadása. Ebben az időben épültek a turisták részére szánt szállodák, szálláshelyek is. Tekintettel arra, hogy mára Peking Ázsia egyik legnagyobb és legfontosabb státusszal rendelkező városává vált, rangjának megfelelő színvonalú nemzetközi szállodák közül lehet választani, amelyek a legkényesebb igényeket is kielégítik.

Peking legismertebb szállodája az állami tulajdonú Peking Hotel (北京饭店). További fontosabb szállók: a Nagy Fal Sheraton Hotel, a Csienkuo Hotel, a China World Hotel, a Grand Hyatt az Oriental Plazában, valamint a Peninsula Palace Hotel, amelyet a hongkongi Peninsula-csoport üzemeltet.

Egyre növekvő számban ifjúsági szálláshelyek is találhatók a városban. A legtöbb a belvárosban, a Keleti Harmadik körgyűrű (三环路东) környékén nyílt.

Éjszakai élet

[szerkesztés]

Peking éjszakai élete igen változatos. A legtöbb klub és bár a Szanlitun(wd) utcában (三里屯路) és annak környékén található Csaojang körzetben. A kezdetben csak a szűk Szanlitun utcára korlátózódó terület ma már egész szórakozónegyeddé nőtte ki magát, a Munkás stadiontól (工人体育场) a Harmadik körgyűrűig (三环路).

Északnyugat-Pekingben található Vutaokou (五道口), a főleg koreai és más külföldi diákok által lakott kerület, amely szintén pezsgő éjszakai élettel rendelkezik.

Oktatás

[szerkesztés]
Csinghua Egyetem

Pekingben igen nagy számban találhatók magas színvonalú képzést biztosító egyetemek és főiskolák, többnek közülük komoly nemzetközi rangja van. Ezek közül is kiemelkedik Kína két legjelentősebb felsőoktatási intézménye, az 1898-ban alapított[90] Pekingi Egyetem („Pejta”) és a Csinghua Egyetem.[91]

Tekintettel arra, hogy Peking Kína politikai és kulturális fővárosa is egyben, minden más városnál több felsőfokú oktatási intézményt alapítottak itt, számuk közel 60. Minden évben külföldi diákok ezrei érkeznek ide tanulmányaik megkezdésére, főleg Japánból, Dél- és Észak-Koreából, Észak-Amerikából, Európából és Délkelet-Ázsiából. A nyugati diákok száma évről évre jelentősen emelkedik. Az itt felsorolt intézmények a kínai Oktatási Minisztérium felügyelete alatt állnak.

A legnevesebb intézmények:

  • Csinghua Egyetem (清华大学) (alapítva: 1911-ben)
  • Pekingi Egyetem (北京大学) (alapítva: 1898-ban)
  • Kínai Medicína Pekingi Egyeteme (北京中医药大学)
  • Pekingi Kőolaj- és Földgáztudományi Egyetem (石油大学)
  • Központi Színházművészeti Akadémia (中央戏剧学院)
  • Pekingi Filmakadémia (北京电影学院)

Média

[szerkesztés]
A 405 méter magas CCTV-torony

Televízió és rádió

[szerkesztés]

A Pekingi Televízió (BTV) tíz csatornán sugároz műsort mandarin nyelven. A Kínai Központi Televízió (CCTV) angol nyelvű csatornája (CCTV-9) a városban mindenütt fogható.

Peking több tucat rádióállomása közül három sugároz rendszeresen angol nyelvű műsorokat: a Hit FM (88.7 MHz), az Easy FM (91.5 MHz) és a Radio 774 (774 KHz).

Sajtó

[szerkesztés]

A népszerű, kínai nyelvű Pejcsing Vanpao (Pekingi Esti Hírlap) napilap minden délután megjelenik. További sajtótermékek: Hszin Csing Pao (Pekingi Hírek), a Pejcsing Csenpao (Pekingi Reggel), valamint angol nyelven megjelenő hetilapok, mint a Beijing Weekend és a Beijing Today.

Elsősorban a külföldi látogatók és a külföldön élő kínaiak részére készül az angol nyelvű City Weekend, Beijing This Month, that's Beijing és a MetroZine.

A nemzetközi sajtó főbb kiadványai nagyobb nemzetközi szállodákban és a Barátság Üzletekben (友谊商店, Jouji Sangtien) beszerezhetők.

Internet

[szerkesztés]

Kínában az internetes oldalak hozzáférését cenzúrázzák.

Sport

[szerkesztés]
Lásd még: 2008. évi nyári olimpiai játékok
A Pekingi Nemzeti Stadion, a „Madárfészek”

Peking rendezhette a XXIX. nyári olimpiát és paralimpiát. Az olimpia központi eseményeit a Pekingi Nemzeti Stadionban („Madárfészek”) és a Pekingi Nemzeti Vízi Központban („Vizeskocka”) tartották. A pekingi Olimpiai Bizottság nyilatkozata szerint az olimpia összes kiadása nagyjából annyi volt, mint a 2004-es athéni játékoké, mely 15 milliárd dollár körüli volt, és a nyereség meghaladta az eredetileg várt 16 millió dollárt.[92] Más források ezzel ellentétben 40 milliárd dollár körülire becsülték, mely a legdrágább olimpiai rendezést jelenti.[93][94]

Lásd még: 2022. évi téli olimpiai játékok

A NOB 2015. július 31-ei döntése értelmében Peking rendezi XXIV. téli olimpiát és paralimpiát, ezzel az első város lesz, mely nyári és téli olimpiát is rendezhetett.

Peking hivatásos sportszövetségei

[szerkesztés]

Városi és regionális kapcsolatok[97]

[szerkesztés]

Peking testvérvárosai/testvérrégiói:

Város Ország Testvérvárosi kapcsolat kezdete:
Japán Tokió Japán 1979. március 14.
Egyesült Államok New York USA 1980. február 25.
Szerbia Belgrád Szerbia 1980. október 14.
Peru Lima Peru 1983. november 21.
Egyesült Államok Washington USA 1984. május 15.
Spanyolország Madrid Spanyolország 1985. szeptember 16.
Brazília Rio de Janeiro Brazília 1986. november 24.
Franciaország Île-de-France1 Franciaország 1987. július 2.
Németország Köln Németország 1987. szeptember 14.
Törökország Ankara Törökország 1990. június 20.
Egyiptom Kairó Egyiptom 1990. október 28.
Pakisztán Iszlámábád Pakisztán 1992. október 8.
Indonézia Jakarta Indonézia 1992. október 8.
Thaiföld Bangkok Thaiföld 1993. május 26.
Argentína Buenos Aires Argentína 1993. július 13.
Dél-Korea Szöul Dél-Korea 1993. október 23.
Ukrajna Kijev Ukrajna 1993. december 13.
Németország Berlin Németország 1994. április 5.
Belgium Brüsszel Belgium 1994. szeptember 22.
Vietnám Hanoi Vietnám 1994. október 6.
Hollandia Amszterdam Hollandia 1994. október 29.
Oroszország Moszkva Oroszország 1995. május 16.
Franciaország Párizs Franciaország 1997. október 23.
Olaszország Róma Olaszország 1998. május 28.
Dél-Afrika Gauteng ² Dél-Afrika 1998. december 6.
Kanada Ottawa Kanada 1999. október 18.
Ausztrália Canberra Ausztrália 2000. szeptember 14.
Spanyolország Madrid tartomány Spanyolország 2005. január 17.
Görögország Athén Görögország 2005. május 10.
Magyarország Budapest Magyarország 2005. június 16.
Románia Bukarest Románia 2005. június 21.
Kuba Havanna Kuba 2005. szeptember 4.
Fülöp-szigetek Manila Fülöp-szigetek 2005. november 14.
Egyesült Királyság London Egyesült Királyság 2006. április 10.
Új-Zéland Wellington Új-Zéland 2006. május 10.
Etiópia Addisz-Abeba Etiópia 2006. április 17.
Finnország Helsinki Finnország 2006. július 14.
Izrael Tel-Aviv Izrael 2006. november 11.
Chile Metropolitana de Santiago fővárosi körzet Chile 2007. augusztus 6.
Portugália Lisszabon Portugália 2007. október 22.
Albánia Tirana Albánia 2008. március 21.
Katar Doha Katar 2008. június 23.
Costa Rica San José Costa Rica 2009. október 17.
Mexikó Mexikóváros Mexikó 2009. október 19.
Kazahsztán Asztana Kazahsztán ?

1 Franciaország régiója
² Dél-afrikai tartomány

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  2. ↑ „Top 100 Banks in the World”. [2018. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 12.) (brit angol nyelvű) 
  3. ↑ Year to date Passenger Traffic. Airports Council International, 2014. június 23. [2017. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 26.)
  4. ↑ UITP Secretariat: WORLD METRO FIGURES 2021. UITP, 2022. május 1. [2023. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 14.)
  5. ↑ https://www.shanghai-infos.de/peking-die-hauptstadt-der-volksrepublik-china.php
  6. ↑ Beijing: Bevölkerungszahl überschreitet 20,69 Millionen, CRI, 23. Januar 2013.
  7. ↑ Johnson, Ian. „In China, a Supercity Rises Around Beijing”, New York Times , 2015. július 19. 
  8. ↑ 1928, Jan. 2001. The Encyclopedia of World History
  9. ↑ Anniversary Special "In the beginning was the word". Peking University, 2011. május 3. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  10. ↑ 中国媒体与"北京"译名的演变 (kínai nyelven). 搜狐网, 2021. február 22. (Hozzáférés: 2025. június 8.)
  11. ↑ Standardization Administration of China (SAC). "GB/T-2260: Codes for the administrative divisions of the People's Republic of China" (Microsoft Word). Archiválva 2004. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben..
  12. ↑ A pekingi ember lelőhelye – világörökségi helyszín Zhoukoudian-ban (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  13. ↑ a b c d e f g h i j k l Beijing
  14. ↑ Haw, Stephen. Beijing: A Concise History. Routledge, 2007. p. 136.
  15. ↑ Polonyi-úti 111. o.
  16. ↑ Polonyi-úti 112. o.
  17. ↑ a b Polonyi-úti 112. o.
  18. ↑ a b Polonyi-úti 113. o.
  19. ↑ a b Dawson 64. o.
  20. ↑ Polonyi-úti 113. o.
  21. ↑ Gernet 2001 326. oldal
  22. ↑ Ecsedy 53. o.
  23. ↑ Ecsedy 55. o.
  24. ↑ Ecsedy 56. o.
  25. ↑ Ecsedy 61–66. o.
  26. ↑ The loot from China's old Summer Palace in Beijing that still rankles | Oxford Today (angol nyelven). www.oxfordtoday.ox.ac.uk. [2018. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 30.)
  27. ↑ Polonyi-diák 242. o.
  28. ↑ I. Jermasov, i. m. 172–173. o.
  29. ↑ Frank László, i. m. 142. o.
  30. ↑ Polonyi Péter Kína története, i. m. 156–162. o.
  31. ↑ Jordán Gyula, i. m. 36. o.
  32. ↑ Jung Chang, i. m. 27. o.
  33. ↑ Jordán Gyula, i. m. 52. o.
  34. ↑ jung Chang, i. m. 54. o.
  35. ↑ Jordán Gyula, i. m. 60. o.
  36. ↑ Jung Chang, i. m. 216. o.
  37. ↑ Andrew Cheung: Slogans, Symbols, and Legitimacy: The Case of Wang Jingwei's Nanjing Regime. Indiana University, 1995. [2007. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  38. ↑ Jordán Gyula, i. m. 114. o.
  39. ↑ Jordán Gyula, i. m. 139. o.
  40. ↑ Li, Lillian; Dray-Novey, Alison; Kong, Haili: Beijing: From Imperial Capital to Olympic City. 2007. ISBN 1403964734  , 217. oldal
  41. ↑ Jordán Gyula, i. m. 421–427. o.
  42. ↑ „The cost of the Beijing Olympics”, The Guardian, 2008. július 28. (Hozzáférés: 2011. április 21.) 
  43. ↑ „Construction completed on Beijing's '7th Ring Road'”, China Daily, 2018. június 21.. [2025. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  44. ↑ Pan, David: 'Beijing's real 'Forbidden City' '. atimes.com, 2006. június 24. [2010. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 20.)
  45. ↑ Mark Z. Jacobson, Son V. Nghiem, Alessandro Sorichetta, Natasha Whitney, Ring of impact from the mega-urbanization of Beijing between 2000 and 2009. In: Journal of Geophysical Research: Atmospheres 120, Issue 12, (2015), 5740–5756, DOI: 10.1002/2014JD023008.
  46. ↑ Peter Sheehan, Enjiang Cheng, Alex English, Fanghong Sun, China's response to the air pollution shock. In: Nature Climate Change 4, (2014), 306–309, DOI: 10.1038/nclimate2197.
  47. ↑ Greenstone, Michael. „Four Years After Declaring War on Pollution, China Is Winning”, The New York Times, 2018. március 12.. [2019. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. január 15.) (amerikai angol nyelvű) 
  48. ↑ Hu, Richard. Reinventing the Chinese City. New York: Columbia University Press (2023. március 2.). ISBN 978-0-231-21101-7 
  49. ↑ Li, David Daokui. China's World View: Demystifying China to Prevent Global Conflict. New York, NY: W. W. Norton & Company (2024. március 2.). ISBN 978-0-393-29239-8 
  50. ↑ Beijing sets historic records for air quality in 2024. China Daily, 2025. január 3. [2025. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. április 5.)
  51. ↑ Tale of 2 megacities: how did Beijing, Shanghai GDPs surpass 5 trillion yuan? (angol nyelven). South China Morning Post, 2026. január 29. (Hozzáférés: 2026. február 2.)
  52. ↑ Implied PPP conversion rate 2025. World Economic Outlook (IMF). (Hozzáférés: 2026. február 1.)
  53. ↑ Global Wealth PPP Distribution: Who Are The Leaders Of The Global Economy? - Full Size. visualcapitalist.com. [2021. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  54. ↑ "Jones Lang LaSalle Research Report – Five years after the Olympics – Growth in Beijing has continued, what to expect next?" Archiválva 2014. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. August 2013
  55. ↑ 2022 Global 500 in Beijing (angol nyelven). Fortune. [2022. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  56. ↑ Chinese companies top list of Fortune 500. global.chinadaily.com.cn. [2022. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  57. ↑ The Global Financial Centres Index 29. Long Finance, 2021. március 1. [2021. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 18.)
  58. ↑ Beijing tops the world as most competitive city in the era of Covid-19 (angol nyelven). South China Morning Post, 2020. december 9. [2020. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 12.)
  59. ↑ a b c National Data. National Bureau of Statistics of China, 2022. március 1. [2020. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
  60. ↑ a b c NBS Beijing investigatory team (国家统计局北京调查总队): (Chinese (China) nyelven). Beijing Bureau of Statistics, 2014. február 13. [2014. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  61. ↑ Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 
  62. ↑ (Chinese (China) nyelven). [2013. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 18.), { ..., {}}, {}, {}, {url = http://bjrb.bjd.com.cn/html/2013-10/09/content_114683.htm |last=Tu |first = Lufang (涂露芳) |script-title=zh:六大功能区创造北京四成多GDP |work=Beijing Daily |dátum = 2013. október 9. |archív-url = https://web.archive.org/web/20131014195346/http://bjrb.bjd.com.cn/html/2013-10/09/content_114683.htm |archive-date=2013. október 14. }}
  63. ↑ Historical Dictionary of Science and Technology in Modern China. Rowman & Littlefield (2015. március 19.). ISBN 9780810878556 
  64. ↑ Statisztikai közlemény Peking város 2003. évi nemzeti gazdasági és társadalmi fejlődéséről. Pekingi Városi Statisztikai Hivatal, 2004. február 12. [2008. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 15.)
  65. ↑ 'Pirates weave tangled web on 'Spidey. [2007. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  66. ↑ Beijing - Administration and society - Government, 2008. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
  67. ↑ 人口. [2006. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. január 4.)
  68. ↑ Dempster, Tyra: 'Hard lessons for Beijing migrant worker children'. reuters.com, 2008. május 9. [2011. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
  69. ↑ 'Praying for peace in their hometown, Tibetan students in Beijing speak out'. peopledaily.com, 2008. március 24. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
  70. ↑ [2000年人口普查中国民族人口资料，民族出版社，2003/9 (ISBN 7-105-05425-5)
    Nem tartalmazza a Kínai Felszabadító Hadsereg aktív szolgálatban álló tagjait.]
  71. ↑ 'Jingxi'. Britannica Online Encyclopedia, 2008
  72. ↑ 'From Tortoise Shells to Terabytes: The National Library of China's Digital Library Project'. libraryconnect.com. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  73. ↑ 'National Library of China to add its records to OCLC WorldCat'. librarytechnology.org. [2008. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  74. ↑ 'The National Library of China (NLC) Advancing Towards the Twenty-first Century'. Libraries of Asia Pacific Directory. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  75. ↑ 'American Contributions to Modern Library Development in China:A Historic Review'. darkwing.uoregon.edu. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  76. ↑ 'National Library of China'. Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  77. ↑ a b 'Cloisonné. Beijing Touree'. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  78. ↑ 'Beijing - Chinese Cloisonné Enamelware'. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  79. ↑ 'Rekeszzománc'. terebess.hu. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  80. ↑ 'Lakkművesség'. terebess.hu. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  81. ↑ „Peking vallási kultúrája”, 2008. július 11.. [2017. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.) (Chinese (China) nyelvű) 
  82. ↑ Lai, Hongyi. China's Governance Model: Flexibility and Durability of Pragmatic Authoritarianism. Routledge, 2016. ISBN 1-317-85952-9. p. 167
  83. ↑ Min Junqing. The Present Situation and Characteristics of Contemporary Islam in China. JISMOR, 8. 2010 Islam by province, p. 29 Archiválva 2017. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Data from: Yang Zongde, Study on Current Muslim Population in China, Jinan Muslim, 2, 2010. china dictatorship
  84. ↑ China General Social Survey (CGSS) 2009. Report by: Xiuhua Wang (2015, p. 15) Archiválva 2015. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  85. ↑ Statistical Communiqué on the National Economy and Social Development of Beijing in 2019. Beijing Stat Bureau. [2020. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  86. ↑ Index - Sport - Sporthírek. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  87. ↑ a b „3条地铁新线开通 北京城市轨道交通运营总里程居全国首位”, 2024. december 15. 
  88. ↑ 2018年统计报告. [2020. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
  89. ↑ Watts, Jonathan. „Campaign to boost cycling in Beijing”, The Guardian, 2010. január 24. (Hozzáférés: 2011. április 20.) 
  90. ↑ Polonyi Péter Diák voltam Pekingben, i. m. 23. o.
  91. ↑ 'Beijing'. encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2011. április 15.)
  92. ↑ Surplus of Beijing Olympic Games exceeds 16 million USD. People's Daily Online, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  93. ↑ Rabinovitch, Simon. „Beijing Games to be costliest, but no debt legacy”, Reuters, 2008. augusztus 5. (Hozzáférés: 2011. április 6.) 
  94. ↑ „The cost of the Beijing Olympics”, The Guardian, 2008. július 28. (Hozzáférés: 2011. április 6.) 
  95. ↑ 'Team'. alhockey.com. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  96. ↑ 'China Baseball League'. csulb.edu. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  97. ↑ Testvérvárosok Peking hivatalos honlapjáról. [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 26.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beijing című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

xxxxxxxxxxxxxxx

  • Loren Fessler: China. (hely nélkül): Time Incorporated. 1963.  
  • Frank László: Szun Jat-szen élete. (hely nélkül): Móra Könyvkiadó. 1966.  
  • I. Jermasov: Szun Jat-szen. (hely nélkül): Kossuth Könyvkiadó. 1969.  
  • Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet. (hely nélkül): Európa Kiadó. 2006. ISBN 9630781581  

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Beijing
A Wikimédia Commons tartalmaz Peking témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a Peking címszót a Wikiszótárban!

Idegenforgalom

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peking&oldid=28826013”