Pat Nixon
| Pat Nixon | |
 | |
| 1972-ben | |
| Az Amerikai Egyesült Államok 37. first ladyje | |
| Hivatali idő 1969. január 20. – 1974. augusztus 9. | |
| Elnök | Richard Nixon |
| Előd | Lady Bird Johnson |
| Utód | Betty Ford |
| Az Amerikai Egyesült Államok 26. second ladyje | |
| Hivatali idő 1953. január 20. – 1961. január 20. | |
| Alelnök(ök) | Richard Nixon |
| Előd | Jane Hadley Barkley |
| Utód | Lady Bird Johnson |
| Születési név | Thelma Catherine Ryan |
| Született | 1912. március 16. Ely, Nevada |
| Elhunyt | 1993. június 22. (81 évesen) Park Ridge, New Jersey |
| Sírhely | Richard Nixon Elnöki Könyvtár és Múzeum |
| Párt | Republikánus Párt |
| Szülei | William M. Ryan Sr. Katherine Halberstadt |
| Házastársa | Richard Nixon (1940–1993†) |
| Gyermekei | 2 (Tricia és Julie) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Fullertoni Főiskola Dél-kaliforniai Egyetem (BS) |
| Halál oka | tüdőrák |
| Díjak |
|
 | |
| Pat Nixon aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pat Nixon témájú médiaállományokat. | |
Thelma Catherine Nixon (született: Ryan; Ely, 1912. március 16.[1][2][3][4][5] – Park Ridge, 1993. június 22.[1][2][6][3][4]) az Amerikai Egyesült Államok first ladyje 1969 és 1974 között, Richard Nixon feleségeként. Az ország second ladyje is volt, mikor férje alelnökként szolgált 1953 és 1961 között.
A nevadai Elyben született,[7] a mai Cerritos városában nőtt fel két fiútestvérével, Kaliforniában.[8] A Pat nevet apjától kapta, hiszen egy nappal Szent Patrik napja előtt született és iskolás korában kezdte el ő is használni a Thelma helyett.[9][10] 1929-ben fejezte be középiskolai tanulmányait, a Excelsior Union Középiskola tanulójaként, Norwalkban. A Fullertoni Főiskola, majd a Dél-kaliforniai Egyetem tanulója volt.[11] Több helyen is dolgozott egyszerre, hogy tanulmányait finanszírozza, egy gyógyszertár menedzsere, gépírónő, röntgenológus és bolti eladó is volt az évek során.[7] 1940-ben összeházasodott Richard Nixon jogásszal és két lányuk született, Tricia és Julie.[12] Közös nevük a Nixon-csapat volt, sikeresen kampányoltak együtt férje 1946-os és 1948-as kongresszusi választásain.[7] 1952-ben Richard Nixont megválasztották alelnöknek, Dwight D. Eisenhower alelnökjelöltjeként, így Pat lett az ország huszonhatodik second ladyje.[7] Pat Nixon nagy szerepet játszott a modern second lady szerepkörének kialakulásában, iskolákat, árvaházakat és falusi piacokat látogatott, világszerte utazva, segítve a hátrányos helyzetűeket.[13] Az ország történetének egyik legjobb second ladyjének tekintik.[14]
First ladyként Pat Nixon több fontos jótékony mozgalmat népszerűsített. A Fehér Házban több, mint 600 történelmi művet és berendezést gyűjtött össze, ami a legtöbbnek számított bármely kormány hivatali ideje alatt.[7] Az amerikai történelem legtöbbet utazó first ladyje volt, amit csak huszonöt évvel később döntött meg Hillary Clinton.[7] Az elnököt kísérte Kínába és a Szovjetunióba is,[15] az első elnöki feleség volt, akit hivatalosan is az Egyesült Államok képviselete tagjának neveztek egyedül tett útjain Afrikába és Dél-Amerikába, megnevezése „Követasszony” volt. Ezek mellett az első first lady volt, aki belépett egy háborús zónába. Ugyan férjét újraválasztották 1972-ben, hivatali ideje, mint first lady két évvel később véget ért, mikor Richard Nixon lemondott a Watergate-botrány következtében.[15]
Élete hátralévő részében egyre kevesebbszer jelent meg a nyilvánosság előtt. Ő és férje San Clemente-ben éltek, majd később New Jersey-be költöztek.[16][17] 1976-ban és 1983-ban is sztrókot szenvedett és 1992-ben tüdőrákkal diagnosztizálták.[7][16][18] 1993-ban hunyt el, 81 évesen.[18]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b FemBio database (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f g Pat Nixon Biography. www.firstladies.org. National First Ladies' Library. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
- ↑ „First Lady Hailed on Return 'Home'”, The New York Times, 1969. szeptember 6., 18. oldal
- ↑ Halloran, Richard (1972. március 16.). „First Lady of the Land at 60: Thelma Catherine Ryan Nixon, Woman in the News”. The New York Times.
- ↑ Kinnard, Judith M. (1971. augusztus 20.). „Thelma Ryan's Rise: From White Frame to White House”. The New York Times.
- ↑ Viohst, Judith. „Pat Nixon Is the Ultimate Good Sport”, The New York Times, 1970. szeptember 13. (Hozzáférés: 2023. március 13.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Anthony, Carl Sferrazza.szerk.: Gould, Lewis L.: Thelma Catherine (Patricia) Ryan Nixon, American First Ladies: Their Lives and Their Legacy, 2, New York: Routledge, 353. o. (2001)
- ↑ Kate Andersen Brower, opinion contributor: Remembering Pat Nixon: A fearless first and second lady (amerikai angol nyelven). The Hill, 2018. június 24. (Hozzáférés: 2023. március 12.)
- ↑ Cormac O'Brien: Secret lives of the first ladies : what your teachers never told you about the women of the White House. 2005. ISBN 1-59474-014-3 Hozzáférés: 2023. március 12.
- ↑ a b Carl Sferrazza Anthony: First Ladies: the Saga of the Presidents' Wives and their Power. 1990. ISBN 978-0-688-12575-2 Hozzáférés: 2023. március 13.
- ↑ a b Julie Nixon Eisenhower: Pat Nixon: The Untold Story. 1986. ISBN 0-671-24424-8 Hozzáférés: 2023. március 13.
- ↑ Coyne, Kevin. „Final Days for a Moldy Nixon Retreat”, The New York Times, 2007. május 6. (Hozzáférés: 2023. március 13.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ a b „Pat Nixon, Former First Lady, Dies at 81”, The New York Times, 1993. június 23. (Hozzáférés: 2023. március 13.) (amerikai angol nyelvű)
| Előző Jane Barkley |
Az Amerikai Egyesült Államok second ladyje 1953–1961 |
Következő Lady Bird Johnson |
| Előző Lady Bird Johnson |
Az Amerikai Egyesült Államok first ladyje 1969–1974 |
Következő Betty Ford |
